Igazából fogalmam sincs, isznak-e a svájciak meggybort. Persze a jódolgukban akár ihatnak is, ahogy mindenből kibulizzák maguknak a jót, most miért pont a meggyborból maradnának ki. De nem ez a lényeg, hanem hogy Emmával tegnap este az Eozin teraszán meggybort ittunk.
Jó rég volt Gyémánt Kör ülés, szerintem legalább két hónapja nem morfondíroztunk a világ dolgain kettesben, mindkettőnknek volt dolga sok.
Tegnap aztán pótoltuk. És mi egyébről is lehetett volna szó, mint a gazdasági válságról, a görög csődről, a virtuális pénzmozgásokról, Kínáról, illetve a keleti gazdasági hatalomról, és Svájcról. leginkább is Svájcról, mert úgy találtuk, mégiscsak különös, hogyan tud Svájc minden szarból kimaradni, közben meg minden jóban benne lenni. Valami globális svájci összeesküvésre gyanakodtunk. Két meggybor után meg már a kínai inváziót, a lá Vonnegut, is látni véltük, de gondolom, Svájc majd ebből is szigetként emelkedik ki.
Most mit mondjak, hála az égnek, sokra nem jutottunk, így nem vagyunk kitéve a veszélynek, hogy a svájci titkosszolgálat lefülel minket, és idő előtt egy betontömbbel a lábunk között végezzük egy kies kis svájci tóban.
Beszélgettünk még filmekről is, (itt üzenem Emmának, hogy a Négy szoba a film címe, ami nem jutott eszembe,) meg jógáról, meg arról, milyen bölcs is a mi miniszterelnökünk, hogy a keleti filozófia és életszemlélet felé irányítja a mi kis országunkat.
Aztán egyszer csak késő lett, túl sok lett a meggybor százalékos aránya a véremben, és hazajöttem aludni. Svájciakról nem álmodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése