Ma felhívtam a főnököm, mert nem volt bent a munkahelyén. Jól megérdemelt szabadságát tölti ugyanis. Én mondjuk bementem, mert az első munkanapon az új diákjainknak szóló háromnapos kis programra kellett még nyomtatnom ezt-azt. Mindegy. Szeretek ott lenni, főleg ha olyanokkal vagyok ott, akiket szeretek.
A lényeg, megkérdeztem, engedélyezi-e, hogy elvállaljam a nyelvtanfolyamot, mert az bizony két szeptemberi tanítási napot is érintene. Mondta rögtön, hogy ááááá dehogy, mert rossz tapasztalatai vannak idénről. Na gondoltam magamban, ez de érdekes, hiszen jónéhány, hogy úgy mondjam, hozzá közelálló bizalmi emberi heti egy napot más intézményben tanított. Már kezdtem azt hinni, belátta, hogy ez nem fair, de ugyan!!! Azt mondta, Gofrival rossz tapasztalatai voltak. Mert ugyebár hetekig távol volt. Az, hogy ez egy ösztöndíj, és az iskolának is jót tesz, ha egy tanára nyer ilyesmit, az ugye smafu. Ráadásul mivel kábé október közepéig ideiglenes órarenddel nyomjuk, és helyettesítettük is feszt, nem hiszem, hogy fennakadást okozott a dolog. (Ha meg még jól is emlékszem, Gofri minden óráját bepótolta, ami esetleg elmaradt.)
Na így. Aki két napot el akar menni, azt nem támogatja. Aki ösztöndíjat nyer, az gondot okoz. Aki egész évben egy konkurens intézménynél heti egy napot óraadó a teljes állása mellett, az oké. Persze mit várjak valakitől, aki vizsgaidőszakban egy napra tripla pénzt is képes felvenni. Semmit nem várok.
A végén persze visszakozott, hogy hát tulajdonképpen ugye ő is tanít itt-ott, és hát nem is tudja, majd az a két nap izé, de így nem mertem aláírni a szerződést, még csak az kéne, hogy egy évig az ő jóságáért kelljen hálálkodni. Annyit nem tud fizetni a tanfolyam.
Így most akkor lesz időm csomagolni és olvasni, viszont nem nagyon lesz pénzem ősszel a gyerekeknek iskolai cuccokat venni. Nem baj, a napos oldalát nézem, nem vinnyogok. Majd lesz más munka. Esetleg főállásban is. És akkor mosolyogva fogom azt mondani, mert sajnos egy paraszt vagyok, hogy egy tanári fizetésből nem tudok megélni. És kedvesen vállon veregetem, és biztatóan azt mondom neki, hogy ezt ő nyilván nem érti, mert világ életében egyedül élt, és ez már így is marad.
El kellett volna vállalnod, és azokra a napokra helyettest keresni. Vagy meg sem kellett volna kérdezni, hanem ott az adott napokon kivenni két gyereknapot. Vagy táppénzt. Vagy mit tudom én.
VálaszTörlésNem mintha neked kellene mondanom, de nem lehetnek velem rossz tapasztalatai, ui. egyetlen órámat sem helyettesítette. A Balassi Intézet ösztöndíja pedig felülírja az ő összes szarságát.
Rá kellene jönni, hogy tisztességtelenekkel csak tisztességtelenül lehet játszani (ami persze nem tisztességtelenség, inkább önvédelem).
Meg mellesleg ez egyébként nem is (lett volna) tisztességtelenség szerintem. Csak a szarakodás kicselezése.
VálaszTörlésNem tudok cselezni. Illetve nem is akarok. Majd lesz más.
VálaszTörlésJó. :) Nem fogom elmagyarázni, hogy ez a cselezés nem az a cselezés.
VálaszTörlésÉrtem én, csak naiv vagyok, azt hittem megy ez így is. És tudom, hogy ez nem az a cselezés, nem kell magyarázni. Ez van, ennek most valamiért így kellett lennie.
VálaszTörlésCsak unom már a kisded játszmáit. És unom már sajnálni is érte.