Egy óra nem sok idő, de ha egy napos a hétvége, akkor arányait tekintve ez a veszteség mégiscsak jelentőssé lesz. Én legalábbis ma reggel így éreztem, mert bizony édesen aludtam tovább mindkét ébresztőóra lenyomása után...
Szóval 6.15-kor ébredtem, ráadásul úgy, hogy se arról nem volt fogalmam, milyen nap van, se arról, hány óra, de talán még arról sem nagyon, melyik földrészen ért az ébredés. Nem lehet, hogy az ember alternatív életet él álmában mondjuk Afrikában vagy Ausztráliában? Na mindegy, ilyen reggel után a nap is kábé úgy telt, mint amikor az ember leszáll Washingtonban a repülőről, mellbe vágja a párás 90 Fahrenheit, és napokig bolyong cél és időérzék nélkül vadidegen emberek között.
Mindjárt értekezlettel indítottunk, csak hogy jó legyen nekünk, de szép okosan és intelligensen hallgattam, így nem került szóba az ominózus szombati rendbontás, amikor is egy kolléga, nyilván előre megfontolt szándékkal, teásbögrével ment órára. A fegyelmi vétség igazi súlya nyilván abban állt, hogy a bögrében tényleg tea volt.
Az óráim kiválóan sikerültek, a diákok, mint partra vetett halak a tantermi negyven fokban, a kollégák pedig kissé megzavarodva a rövid hétvégétől igazi sztahanovista hangulatban vetették bele magukat a munkába. Ma csak öt órám volt, remek, az egyikben volt alkalmam betekintést kapni a mai középiskolások egyik intoleráns és rasszista csoportjának életébe. Ezt nem szeretném kiheverni, és ha lehetne szó ilyesmiről, hogy a tanár is megválaszthassa a diákjait, akkor én a magam részéről nem szeretném őket tanítani többé, mert életemben először tapasztaltam, hogy még csak el sem gondolkodtak azon, amit mondtam. Csukott fül, ordít, vörösödik, hogy a cigányok mind lopnak, és csak az az igaz magyar ember, aki ööööö, aki magyar. Mondtam nekik, akkor gondolkodjanak el a nevemen. És ugye még csak nem is a Biedermannal kellett megküzdeniük, hanem a polgárival.
Zárásként a kis gyógycsoporttal voltam, bevezettem őket az online szótárhasználat rejtelmeibe. Az egyik kislány azt kérdezte aggódva óra végén, nem lesz-e baja a számítógépnek, ha ő az utolsó keresett szót nem törölte ki. Hát így. Hétfő van. Négyet kell aludni a teraszig.
Elkeserítő lehet, hogy el sem gondolkodnak. Megvadultak, eszementek. :(
VálaszTörlésAz iskola olyan, mint a színház, leképezi az életet kicsiben. Egyrészt a nagy problémákhoz képest miért is ne az lenne a legnagyobb, hogy én teával megyek be egy órámra egy rekedt reggelen, szombaton. Vagy miért is ne az lenne a legnagyobb morális vétség, hogy még inni is engedem a diákjaimat, ha szomjasak a kint 25 fok - bent 45 fok, fűtéssel működő teremben. Sőt, van egy cukorbetegem, neki még azt is megengedem, hogy belője magát. Sőt, pisilni is ki szoktam őket engedni, na persze, ha rendszert csinálnak belőle, akkor morcos vagyok.
VálaszTörlésÉs miért is lennének másmilyenek a diákjaink, mint ahogy leírod, ha nyíltan lehet pártjelvényeket viselni galléron a munkahelyen, ha a kollégák is zsidóznak a dohányzás közben (már legalább iskolán kívül), ha cigányozás van ("ezek fokozott mértékben szülnek"), stb. Igazából annak örülj, hogy ha néhányukban megmozdítasz valamit.
Több minden eszembe jutott erről a hétfői epizódsorozatról, de most csak egyet említenék: remélem, rumos tea volt a bögrében.
VálaszTörlésÉs még egyet: az üvöltve cigányozást nem otthon tanulják? Esetleg a tévéből. És még egyet: üdítő kivétel a gyógyi kislány, ő még fél tőle, hogy hibázni talál.
Ma lesz az első éj a teraszig. Reggeltől már a másodikat várhatod, és az már félidő.
Gyógytea volt. :)
VálaszTörlésPersze van, aki piál velük, csak ő nem bukik le.
És egyébként DE, azt is tudomásul kell vennünk, hogy az otthon tanultakkal szemben csak esetleges lehetőségeink vannak. Az az erősebb minta, és ez így normális, azt kell mondjam.
VálaszTörlésAz otthoni minta meghatározó, ez kétségtelen. Igen, annak kell örülni, ha néha valakiben mégis megmozdul valami. Meg annak, hogy a saját gyerekeim a világ és az emberek iránti nyitottságban nevelődnek.
VálaszTörlésÉs mindjárt reggel lesz, és akkor már csak hármat kell majd aludni. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek. :)
Amikor valaki biztos valamiben, az nem igen kételkedik igazában. A nacionalizmus, rasszizmus is ilyen "igazságok".
VálaszTörlésA bizonyosság veszélyes dolog.
TörlésIgen. Ez is egyfajta hit.
Törlés