Arról beszéltünk múltkor, szép történeteket szeretnénk olvasni. Nem stílustanulmányt akarunk, nem szómágiát, nem valami fantasztikusan új írói eszközöket, csak egy történetet, ami magával ragad. Mert olyan mostanában alig íródik.
Most arra várok, hogy karácsonyra történetet kapjak, és ígéretem már van.
Kivárom.
Manapság már szinte nem is olvasok kortárs szépirodalmat. Az utolsó ami kezembe került és még tetszett is, az Apák könyve volt.
VálaszTörlésA karácsonyi történet nehéz műfaj, könnyen átfordulhat szentimentalizmusba, amit nagyon nem kedvelek.
Ja, nem karácsonyi történet. Csak karácsonyra ígérte nekem a fiatalember. :)
VálaszTörlésÉs igen. A kortárs regényekben sokszor érzek valami teljesítményvágyat. Hogy üssön. Közben meg legtöbbször csak bosszant.
Nehéz dolog lehet jó írónak lenni. Mit nem írtak még meg? Mert ugye kell egy történet. Ha nem sikerül elég jóra, újra, meghökkentőre a sztori, a nyelvezet, a forma, a szerkesztés teheti még mesterművé az írást.
VálaszTörléspont ez a bajom. Különben meg a görög drámákban már minden történetet megírtak. esetleg Shakespeare még csavart kicsit itt-ott a sztorikon. Ettől függetlenül kellenek a jó történetek.
VálaszTörlésBízzunk az irodalom életrevalóságában, még akkor is, ha időnként megjósolják a végét...
VálaszTörlésIgaz, hogy egyesek "már mindent megírtak", de a legnagyobb témák örökkön visszajárnak...
¸¸¸(-_-)¸¸¸
VálaszTörlésÖrökkön még a világ sem áll, próza meg nem volt mindig, és lehet, hogy nem is lesz.
VálaszTörlésA világ áll, Kósza, csak nem biztos, hogy velünk. ::)) Próza tényleg nem volt mindig, de attól most még lehet(ne). Én azt szeretem a legjobban. (Na jó, tudom. Nem biztos, hogy ez bármilyen szempontból is lényeges.)
VálaszTörlésNa jó. Világ ügyben engedek, a jó prózát meg én is szeretném. Még ha nem is lényeges. :)
VálaszTörlés