R.E.M. napok

Komolyan beszélek. Természetfeletti, hogy néha esőben is mosolygunk. Innen is lehet tudni, hogy az ember természetfeletti lény.

Minőségi filmek vasaláshoz 4 - New Jack City

It's the end of the world as we know it. (Ez az általunk ismert világ vége.)
Ez jutott eszembe tegnap éjjel, amikor az ezer éve nem látott New Jack Cityt néztem vasalás közben.
Szerencsés dolog, hogy régi filmek is előkerülnek a tévében, mert pont erről a filmről beszéltem Emmának az előző Gyémánt kör ülésén, de mostanra már elfelejtettem, hogy meg akartam nézni újra.
Amikor a New Jack City 1991-ben elkészült, nekem az akciófilmek netovábbja volt. Kicsit vicces ezt most leírni, mert azóta eltelt pont harminc év, és aki most látja ezt a filmet, az előző mondatomon halálra röhögi magát.
Mert hol van már a világ és az akciófilm ettől a filmtől?? Fényévekkel odébb.
Nem is a filmgyártás vagy a technikai fejlődés az izgalmas, hanem a bemutatott Gonosz. Az, hogyan tudta elképzelni és megmutatni a rendező, Mario Van Peebles, a romlottságot, a Nyugat bukását, az erkölcsi fertő netovábbját. Akkoriban ámultam, most meg ... Most szíven ütött, mennyire mindennapinak látom a kockákat.
Van Peebles az akkori nagy gonoszra, a crack feltűnésére építette a film cselekményét. Az erkölcstelen drogbáró Nino (Wesley Snipes) mindenkit és mindent a pénznek rendel alá, hagyja, hogy a családi kapcsolatait és az egész életét megmérgezze a kábítószerből szerzett pénz. A zsaruk (köztük az általam rajongásig szeretett Ice-T is) össze-vissza moralizálnak.
A szomorú és ijesztő következtetésem az volt, hogy Van Peeblesnek nem volt elég fantáziája. Úgy járt, mint a régi utazók, eljutottak az ismert világ végéig, a többit meg elképzelték. Ő a saját világa alapján így tudta elképzelni a Nyugat alkonyát, ami után már nincs lejjebb, aminél már nincs rosszabb. De az általa 1991-ben elképzelt erkölcsi fertő ma óvodások játszóterének tűnik. Jó, lehet, hogy túlzok kicsit, de akkor is.
Ma már sehol nincs a crack, vannak helyette ugyanolyan addiktív, sokkal könnyebben hozzáférhető drogok, amit boldog-boldogtalan már 13-14 évesen felszív egy buliban. 91-ben a társadalomból kitaszítottak füstölték el az agyukat, ma bárki, akinek elege van a mindennapok mocskából. Akkor a Gonoszról mindenki tudta, hogy gonosz, olyan gonosz, hogy kisgyereket használ pajzsként, ha lövöldöznek rá. Ma nem tudod, a szomszéd mit csinál éjszakánként, és a lehető legjobb dolog, ami történhet egy kislánnyal a Gonosz kezében, hogy gyorsan lelövik.
Az a helyzet, hogy továbbra is nagyra tartom ezt a filmet, csak kicsit másképp, mint eddig. Minden szennyével együtt is lassan tündérmesévé varázsolta az élet, mert ahhoz, ami most van, csak nagyon kevés rendezőnek volt fantáziája harminc évvel ezelőtt. Kár, mert jó volt abban hinni, hogy a legrosszabb, ami megtörténhet velünk, benne van a New Jack Cityben.

Társbérlet

Weninger Antal szerint rossz úton jár, aki a jógát sportnak, pusztán testgyakorlásnak tekinti, aki azt gondolja, a jóga arra való, hogy feszesítse az izmokat és lazítsa az ízületeket. Annál inkább jó úton halad viszont, aki megérti, a jóga egyszerre koncentráció és relaxáció, aki a jógát életmódnak fogja fel. A test ugyanis a lélek mozgását követi.
Ez utóbbit már én gondoltam hozzá tegnap este, amikor elnéztem a jógafoglalkozás a vendégkörét. Emma hívott egy ideje, de kicsit tartottam tőle, hátha olyan lesz, mint valami akrobatikus rock and roll, hogy csak a zene eredeti, a mozdulatok öröme meg hiányzik. Jó, hogy nem így volt.
Persze, amilyen a formám, tegnap valamiért iszonyúan sokan voltak, ráadásul valamiféle átalakítási munkák miatt nem is a megszokott teremben volt a foglalkozás, hanem a fitness-centrum közepén. Mindegy, gondoltam, majd nem megyek többet, ha nem tetszik.
Amikor megérkeztem, egészen úgy éreztem magam, mintha egy indiai ashramba csöppent hamburgeramerikai lennék. És ez még csak a látvány volt. A vendégek és az én testem közötti látványkülönbség.
Tényleg komolyan megijedtem, hogy lesz majd most röhögés bőven, amikor megpróbálok közönség előtt ilyen-olyan ászanákat végrehajtani egy olyan pasival szemközt, aki ránézésre is minden gond nélkül bele tudná hajtogatni a testét egy kisebb női kézitáskába. De nem. Semmi ilyesmi nem volt.
Tetszett, hogy sietség nélkül jógáztak. Hogy azt hittem, egy óra a foglalkozás, közben meg majdnem két óra volt. Tetszett, hogy volt mosolygás, hogy a 'kezdőknek' sok mindent ki kellett hagyni, hogy az oktató vagyhogyhívják, csak bátorító mosolyt engedett meg magának, hogy az indiai vendégjóginak kinéző pasi szinte végig becsukta a szemét, mert nem mutatta magát, hanem befelé figyelt. Tetszett, hogy mindig figyelmeztettek, lélegezni kell.
A végére annyira elfáradtam, és annyira fájt a derekam, hogy úgy éreztem, soha többé nem kívánok majd odamenni, és hogy ma reggel majd daruval kell kiszedni az ágyból. De nem.
A test és a lélek együtt kell, hogy lakjon. Előbb-utóbb össze is fogom költöztetni őket egy kellemes társbérletbe.

Konspirácigaretta-elmélet

Jelentés a Föld nevű bolygóról.
Csillagközi i.sz. 45678. év 4. hónapjának 50. napja.

Ma a Föld nevű bolygóra telepített átmeneti főhadiszállás lelepleződött. A kisboltnak álcázott objektumra  földi idő szerint 14.33 perckor egy nőnemű földlakónak maszkírozott, ártalmatlan családanyának tűnő ellenséges ügynök tért be. Eddig megmagyarázhatatlan okból kifolyólag TGBV 234 nem fogott gyanút. Az ellenséges hírszerző vékony cigarettát akart vásárolni, így adva tanújelét annak, hogy tisztában van a titkos objektum céljával, és egyben 'Bond nem kell!' felkiáltással átállásra akarta kényszeríteni ügynökünket. Mindeközben szemszenzoraival gyaníthatóan felvételeket készített,  majd elhagyta a helyiséget.

TGBV 234 ügynököt az incidens után azonnali hatállyal áthelyeztük egy Budapest nevű városba, a helyére morfoazonos androidot állítottunk. A főhadiszállást teljes egészében felszámoltuk, a helyszínen most az android üzemelteti a kisboltot. Programozása szerint olasz nemzetiségű bevándorló, ezért nem érti a helyiek nyelvét.

Feljegyzések a dobozlyukból

Elköltöztünk. Tényleg. Pedig azt hittem, sosem kerül minden át egyik helyről a másikra. Aztán szombat lett, én még mindig csomagoltam, aztán sírtam a hálószobában a földön ülve, aztán csomagoltam, aztán röhögtem a hálószobában a földön ülve, aztán egyszer csak megérkezett a Gyula, aki lehet, hogy nem is Gyula, de így hívtam magamban. Akkor a Gyula meg a legények (sic!)  felrakták a sokmindent a teherautóra, és elhozták ide. Mert közben én is ide jöttem. Itt lerakták, én meg két napig mint a robot kidobozoltam.
Közben az is volt, hogy amit gondoltunk, az beigazolódott, mert nincs elég szekrény, így még könyvek, cipők, tálak, ezerötszáz pohár és műanyagdoboz, pogácsaszaggató és párnahuzat, törölköző és papírszelet lakik a dobozokban, amik éjszaka kísértenek. Viszont afganisztáni háborús filmet frankón lehetne forgatni nálunk. Lehet, hogy el is adom a jogdíjakat.
Egyébként jól viselem a költözést, bár ma nem tudtam megmondani egy ártatlan Rossmanos eladónőnek, hol lakom, úgyhogy a címet majd jól meg kell tanulnom, ha lesz rá időm. Rajtam kívül még Tigris is egészen oké, bár véglegesen rajta ragadni látszik a műtét óta az HBO név, mivel még mindig gallért hord. Kezdi felfedezni a terepet, ma például egy óvatlan pillanatban kimászott a tetőablakon , de meg kellett menteni, mert a huzat becsapta az ablakot, ő meg ott feküdt nyávogva, mintha az ablak a házűrhajó szélvédője lett volna, ő meg a gigantikus odakenődött szúnyog. Utoljára rajzfilmen láttam ilyet. Mindegy, megmentettem, és még a mobilom is egyben maradt, pedig ijedtemben eldobtam.
Barátkozom az új hellyel, kezd tetszeni az ideális méretű (2X3 m) 'kert', meg hogy zuhanyzás közben a hegyet látom a fürdő ablakából, éjjel mint a gyöngyfűzér a sok fény a hegyoldalban. Ha felülök az ágyban, a dobozokon túl, egészen messze ellátni.
Azt még nem tudom, érdemes-e megszoknom a kilátást, mert tegnap este vettem észre, hogy fent van a fordítói állás. Még egy hétig lehet jelentkezni. Úgyhogy csinálom a teszteket.

Zé dobozai

Egy  magára hagyott térben a dobozok a lehető legnagyobb rendezetlenség állapotába igyekeznek kerülni egészen addig, amíg be nem áll az egyensúly. Nagyon igaz. És, bár van benne macska, kedvesebb elmélet, mint Schrödingeré.

:)

Adjon az Isten neked annyi szeretetet, amennyit én kapok tőled. Isten éltessen TSB!

Szám

Nos, amíg magamhoz nem térek, addig gyorsan kicseréltem a lejátszón a zenét, hogy megismerkedhessünk a Naomi nevű formációval.
És hogy ne maradjak gondolkodnivaló nélkül (miért maradnék persze, azt nem tudom), a lemezről az egyik kedvenc dal kérdésein gondolkodom egy kicsit, mégpedig, hogy hányszor lehet az ember szerelmes, és hogy vajon hány szerelem tesz ki egy életet.
Átlagban? Konkrétan? Maximum? Racionális vagy irracionális számmal kifejezve? Hmmm...

Költözés

Komoly doboziszonyom van. És pakolásundorom. És csavarfóbiám. És üres fal szindrómám.
Holnap estétől ugyanez lesz, csak egy másik helyen. Tragikus.

Római történetek

Méltatlanul sokáig hagytam magára Lénárd Sándor Római történetek című könyvét anélkül, hogy egyetlen sort is írtam volna róla. Azért méltatlanul, mert a könyv kiváló. Mentő körülményként mindössze annyit tudok felhozni magam mellett, hogy eddig még soha nem fordult velem elő, hogy dühömben a sarokba szerettem volna hajítani egy Lénárd könyvet. Haragudtam Lénárdra, ez az igazság.
Nem azért haragudtam, mert rossz a könyv, mert nem érdekes a témaválasztás, mert nem jól van megírva. Azért haragudtam, mert Lénárd 1938-as és 1943-as Rómája túl időszerű, túl pontos, túl mostani volt. Úgy haragudtam, ahogy arra a fogorvosra haragszunk, aki első koppintásával a gyulladt fog közepébe talál, így a koppintás generálta fájdalom végigszalad az idegrostokon az agyközpontig. Ilyenkor nagyon is elképzelhető, hogy önkéntelenül is felrúgjuk a drága doktort, mert az ideg fájdalma a társadalmi jólneveltség ellenében hat.
Lénárd is, jóhiszeműen és akarata ellenére, ilyen kegyetlen pontossággal talál bele a mai politikai viszonyokba. Akarattal nem is tudott, hiszen a könyv írásakor fogalma sem volt, a paranoiás politikai berendezkedés nem csak Mussolini Rómájának lesz sajátja, hanem a 21. század Magyarországának is.
Idézhetnék oldalakat arról, hogyan működik az elmebajnak ez a különös változata. Milyen következményekkel jár, ha a paranoia politikai hatalommal párosul. Lénárd és barátai, sorstársai, a Magyarországról elüldözött orvosok, gondolkodók, sokat beszélgetnek erről a könyv első felében. De inkább azt javaslom, akit ez érdekel, olvasson.
Persze Lénárd római történetei nem csak erről szólnak. Amolyan úti beszámoló ez a könyv, útinapló szerűség a háború előtti és alatti Rómából. A nélkülözés története, a hajléktalanná váló nincstelen orvos története, a mindenféle nehézség közepette is gondolkodó ember megmaradásának története. Színes és szomorú korrajz.
Ami viszont tényleg meglepett, az az eddig Lénárdnál sosem tapasztalt élmény, hogy egy szeretett nő is a történet részese lett. Emlékeim szerint még egyetlen könyvben sem olvastam nála a szerelemről. Most ez is megadatott, és bevallom, kicsit meg is irigyeltem Dianát, mert ezidáig azt gondoltam, Lénárd kevéssé jól boldogult a nőkkel. Ebben egyértelműen nem volt igazam. Sőt. Még az is lehet, hogy túl jól is boldogult velük ...
Ezt a könyvet nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kedveli Lénárd Sándor írásait, aki kedveli a történelmi leírásokat, aki szereti Rómát, vagy aki erőt és példát szeretne meríteni a mindennapok küzdelmeihez.